Haj,haj,haj……

2013 október 9. | Szerző: Szeptember18

Essen pár szó a kemoterápia áldásos és áldatlan hatásairól 🙂 mert hát ugye akad ez is,az is.Persze nem mondom,hogy nem tekintettem volna el tőlük,de ha már így alakult nézzük a jó oldalát.Pár hónapra le volt a gond mindennemű szőrtelenítési akcióról.Fodrász,gyanta,epilátor,borotva ez mind feledésbe merült…..ja és természetesen a szemöldök szedegetés is.Olyat rajzoltam magamnak abban a két hétben amíg otthon voltam amilyet akartam…..vagy amilyet sikerült 😛 A hajamra mindig kényes voltam és az utolsó szálig mindig jól kellett,hogy álljon bárhová is mentem.Nem tudtam elképzelni,hogy a frufrum ne lógjon a homlokomba.Mégsem viselt meg az elvesztése,nem ragaszkodtam hozzá körömszakadtáig,hogy ha pár szál is,de maradjon meg eredeti hosszában.Már az első kezelés után annyira hullott és olyan rettenetes volt, ahányszor hozzá értem a kezem tele volt hajjal,hogy én akartam megszabadulni tőle.Az egyik ápolót kértem meg,hogy vágja le 1-2 mm-re.Furcsa volt és eleinte csak az éjszakás nővérke látott kendő nélkül,de ahogy teltek a napok,hetek,hónapok lettem egyre felszabadultabb és nyíltabb.Már a folyosóra is kimentem mert megtanultam,hogy ott ennek nincs jelentősége,senki nem fog megszólni érte.Nyáron kimondottan jó is volt és már azon törtem a fejem,hogy fogom majd újra elviselni ha lesz frufrum. 🙂 Már egy ideje van és újra kínlódás is…..érdekes milyen gyorsan felejt az ember! Biztos mindenki másképp éli meg ezeket a dolgokat,eleinte én is parókában gondolkodtam,de amikor lett és felvettem rájöttem nem tudnám elviselni,ezért inkább kendőt tekertem a fejemre.A szemöldökre visszatérve volt mikor olyan jól sikerült,hogy doktornő megkérdezte tetoválva van 😀

A csoda…

2013 október 4. | Szerző: Szeptember18

A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból.Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni.
(Müller Péter)

Veszélyben egy lábujj….Kemó3

2013 október 3. | Szerző: Szeptember18

Otthon nagyon gyorsan elment a 2 hét,közben egy kontroll is volt amin minden rendben volt.Jókat ettem és élveztem a lányaim közelségét.Nagyon nehezen viseltük mindannyian ezt az egészet,én a megpróbáltatások miatt plussz az anyagi gondok miatt,ők pedig a féltés,a munka és minden miatt.Mi már tudjuk milyen az mikor egy család nehéz körülmények közé kerül mert a gyermekük daganatos beteg lesz.Mi már felnőttként tapasztaltuk ezt meg és még csak el sem mondhatjuk,hogy sok időt töltöttek a kórházban nálam.Egy gyermeknek viszont nem lehet azt mondani majd jövök amikor tudok vagy amikor lesz rá pénzem…..én anya vagyok mégis nagyon vágytam,hogy legyen valaki mellettem. 🙁 Két hét után újra bérelt kislakásomba költöztem csak a szobaszám változott.Megfogadtam,hogy most aztán biztos semmi nem fog érni engem mert annyira vigyázok magamra.Ismét 5 napos kúra csak az összetétel változott most valami nagyon csúnya kék színű löttyöt kaptam fél órásat és a kezdeti állapot olyan volt mint az előzőeknél.Nyálkahártya felmaródás,az ízérzékelés a nullára csökkent és ezzel az étvágyam is.Már jó pár kiló minuszom volt a kezdetekhez képest,de erőm még volt.Sajnálkozva vettem tudomásul,hogy lassan mindenem eltűnik,de úgy voltam vele most nem ez a legfontosabb.Nem számoltam a napokat és mivel jól voltam,egyik este nagy magányomban próbáltam rájönni miért fáj nőtt be a köröm a nagy lábujjamon hiszen otthon kivágtam amennyire tudtam.Nem szúrtam és nem vágtam bele csak egy kicsit a bőrt tologattam meg…..éjjel már nem aludtam mert úgy lüktetett.Reggelre már feldagadt,kék és fekete színben pompázott és azt hittem összecsinálom magam mikor lábra próbálok állni.Rettenetes fájdalommal küszködtem és volt láz meg minden ahogy szokott lenni.Nem tudom hány napig szenvedtem mire elkezdtek a sejtek kicsit visszajönni és doktornéni megszúrta vett belőle mintát,de mindez kevés volt csak nem akart javulni.Vigasztalt,hogy szerinte megmarad és nem kell levágni mert vissza jönnek a sejtek és meggyógyul.Azért sebészetre el kellett menni és ott kipucolták körbe ami elhalt és fekete volt. Persze előtte volt rtg,ct minden.Hát mit mondjak nem volt egy leány álom az egész eljárás.Minden este elalvás előtt arra kértem a jó Istent,hogy segítsen rendbe jönni,ne legyen már több fájdalom mert már nem bírom.Még két vizit a sebészeten és seb kezelgetés betadinnal és már megint eltelt 4 hét.Vissza gondolva milyen gyorsan ment,alig történt valami nekem akkor mégis nagyon sok volt és féltem,hogy idén nyáron már nem kell tangás papucsot hordanom 🙂 Félelmem alaptalan volt mert az ujjam megmaradt és a gondos ápolásomnak hála ma már meg sem látszik,hogy félig a kés alatt volt.Elérkezett az újabb szabadság ideje.Olyan jó volt látogatóba hazajárni,egy kis feltöltődést kapott az ember,de ezt szavakba foglalni nem is lehet…….♥

Egy kis szemléltetés,hogy is nézett ki szegény ujjacskám 🙂

a Lelkembe…

2013 október 1. | Szerző: Szeptember18

Lelkembe jutsz… Mert amikor gondolok rád, nem “eszembe jutsz”. Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.

https://www.youtube.com/watch?v=921nGmd9DTE