A csoda…
2013 október 4. | Szerző: Szeptember18
A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból.Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni.
(Müller Péter)
Veszélyben egy lábujj….Kemó3
2013 október 3. | Szerző: Szeptember18
Otthon nagyon gyorsan elment a 2 hét,közben egy kontroll is volt amin minden rendben volt.Jókat ettem és élveztem a lányaim közelségét.Nagyon nehezen viseltük mindannyian ezt az egészet,én a megpróbáltatások miatt plussz az anyagi gondok miatt,ők pedig a féltés,a munka és minden miatt.Mi már tudjuk milyen az mikor egy család nehéz körülmények közé kerül mert a gyermekük daganatos beteg lesz.Mi már felnőttként tapasztaltuk ezt meg és még csak el sem mondhatjuk,hogy sok időt töltöttek a kórházban nálam.Egy gyermeknek viszont nem lehet azt mondani majd jövök amikor tudok vagy amikor lesz rá pénzem…..én anya vagyok mégis nagyon vágytam,hogy legyen valaki mellettem. 🙁 Két hét után újra bérelt kislakásomba költöztem csak a szobaszám változott.Megfogadtam,hogy most aztán biztos semmi nem fog érni engem mert annyira vigyázok magamra.Ismét 5 napos kúra csak az összetétel változott most valami nagyon csúnya kék színű löttyöt kaptam fél órásat és a kezdeti állapot olyan volt mint az előzőeknél.Nyálkahártya felmaródás,az ízérzékelés a nullára csökkent és ezzel az étvágyam is.Már jó pár kiló minuszom volt a kezdetekhez képest,de erőm még volt.Sajnálkozva vettem tudomásul,hogy lassan mindenem eltűnik,de úgy voltam vele most nem ez a legfontosabb.Nem számoltam a napokat és mivel jól voltam,egyik este nagy magányomban próbáltam rájönni miért fáj nőtt be a köröm a nagy lábujjamon hiszen otthon kivágtam amennyire tudtam.Nem szúrtam és nem vágtam bele csak egy kicsit a bőrt tologattam meg…..éjjel már nem aludtam mert úgy lüktetett.Reggelre már feldagadt,kék és fekete színben pompázott és azt hittem összecsinálom magam mikor lábra próbálok állni.Rettenetes fájdalommal küszködtem és volt láz meg minden ahogy szokott lenni.Nem tudom hány napig szenvedtem mire elkezdtek a sejtek kicsit visszajönni és doktornéni megszúrta vett belőle mintát,de mindez kevés volt csak nem akart javulni.Vigasztalt,hogy szerinte megmarad és nem kell levágni mert vissza jönnek a sejtek és meggyógyul.Azért sebészetre el kellett menni és ott kipucolták körbe ami elhalt és fekete volt. Persze előtte volt rtg,ct minden.Hát mit mondjak nem volt egy leány álom az egész eljárás.Minden este elalvás előtt arra kértem a jó Istent,hogy segítsen rendbe jönni,ne legyen már több fájdalom mert már nem bírom.Még két vizit a sebészeten és seb kezelgetés betadinnal és már megint eltelt 4 hét.Vissza gondolva milyen gyorsan ment,alig történt valami nekem akkor mégis nagyon sok volt és féltem,hogy idén nyáron már nem kell tangás papucsot hordanom 🙂 Félelmem alaptalan volt mert az ujjam megmaradt és a gondos ápolásomnak hála ma már meg sem látszik,hogy félig a kés alatt volt.Elérkezett az újabb szabadság ideje.Olyan jó volt látogatóba hazajárni,egy kis feltöltődést kapott az ember,de ezt szavakba foglalni nem is lehet…….♥
Egy kis szemléltetés,hogy is nézett ki szegény ujjacskám 🙂
a Lelkembe…
2013 október 1. | Szerző: Szeptember18
Lelkembe jutsz… Mert amikor gondolok rád, nem “eszembe jutsz”. Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.
AIDA2 azaz Kemó2
2013 szeptember 30. | Szerző: Szeptember18
Három otthon töltött nap után irány vissza a bérelt lakásomba.Kicsit megviselt az utazás,izomláz lett a nyakamban a …fékezés-indulás-fékezés-indulástól.Már vártam,hogy visszaérjek mert féltem,szinte rettegtem attól,hogy megint a kanül miatt fáj a nyakam és megint trombózis.Ultrahanggal kezdtem,de szerencsére nem találtak semmit viszont az előző trombi miatt reggel és este hasba szuri lett a jutalmam.Természetesen otthon is kellett alkalmazni és saját magamnak mert tudtam a lányaim nem szúrnának meg.Mindig azt hittem képtelen lennék rá,de a szükség nagy úr 🙂 Szóval újabb kör,ami egy 6 órás és este egy fél órás adagból állt 5 napon át mindennap.Még mindig látogatási tilalom volt,eléggé elhúzódott az influenza járvány miatt.Nagyon ritkán láttam a lányaimat és rajtuk kívül más nem is nagyon járt hozzám.Borzasztó lelki teher amikor lázas vagy és gyenge olyan jó lenne ha csak egy órára is de fogná valaki a kezed és biztatna,hogy mindjárt vége.Lassan elmentek a sejtek és reméltem,hogy most majd nem fog olyan sokáig tartani amíg vissza jönnek.Egész tűrhető volt minden,az evéstől megint elment a kedvem mert a szám és a torkom fájt.Hol gomba,hol a felmaródás miatt.Kicsit köhögtem is és hála a panaszaimnak még időben elcsípték a vírust ami a torkomban tevékenykedett.Nem csak a látogatók nem jöhettek be a szobámba én sem tehettem ki a lábam a folyosóra,karantén.Hiába voltak óvintézkedések,mindenki csak beöltözve jöhetett be,maszk,köpeny,lábzsák mégis végig ment az osztályon.Sajnos nem mindenki volt olyan szerencsés mint én és tüdőgyulladás lett a szövődménye a vírusnak és erősebbnek bizonyult.Borzasztó érzés amikor fiatal lányok halnak meg körülötted vagy éppen idősebbek,nem a kor számít hanem,hogy nem bírja a szervezetük már a küzdést.Erősek mikor bejönnek és harcolnak hónapokig,évekig….kibírnak nagyon sok fájdalmat és mégis eljön a vég.Engem mindegyik nagyon megrázott.Szerencsére visszajöttek a sejtek és 4 hét után két hét szabadság,lelki felüdülés,töltődés otthon.Persze egy hét után kontroll,de még így is nagy az öröm.Nekem szinte senkim nincs a lányaimon kívül,szüleim nem élnek,két testvérem közül egyre abszolút nem számíthattam az életvitele miatt.Nincs nagy rokonság,hogy egy ilyen helyzetben erőt tudjanak adni mert arra nagy szükség van ennél a betegségnél.Itt olyan gyenge leszel,hogy bármi elvisz pillanatok alatt.Kell a lelki támasz,a szeretet és a tudat,hogy nem vagy egyedül a bajban.
Ami még nem volt…
2013 szeptember 29. | Szerző: Szeptember18
Mindig az jön ami még nem volt-szokták mondani ha valami újabb csapás éri az embert és ez valóban így van.Mielőtt folytatnám a kórházi megpróbáltatásaimat beszéljünk kicsit a férfiakról.A legfrissebb élményemmel kezdeném mert akkora a feszültség bennem,hogy ha nem írok felrobbanok.Nem tudom kedves nőtársaim,hogy vagytok vele,de nekem mindig sikerül valami egyedi példányt kifognom a férfinak nevezett egyedből. Egyszerűen hihetetlen amilyen fantasztikus tehetségük van ahhoz,hogy folyékonyan hazudjanak,bele a szemedbe,a pofádba és közben rajtad kívül még maguk is elhiszik amit mondanak.Nincsenek tekintettel semmire és senkire,akkora nagy szavakat használnak még mielőtt megismernének,hogy hiába mondogatod magadnak….-ne szállj el,ne higgy és ne bízz 100% -ban mert majd ez is átver,bármennyire is próbálod magad megóvni a fájdalomtól és csalódástól azért csak sikerül Nekik.Kedvenc szava járásuk,hogy nagyon szép vagy,csinos,jó veled az ágyban és én boldoggá akarlak tenni,azt akarom,hogy mindig mosolyogj és vidám legyél,örülök,hogy eddig nem becsültek meg mert most itt lehetek Veled!Imádom a szád,a szemed,ahogy csókolsz,ahogy simogatsz,ahogy a farkamat a kezedbe veszed stb,stb….És bár belül tudod,hogy ez is csak olyan mint a többi mégis olyan jó elhinni egy kicsit,hogy tényleg jó vagy és végre Valakinek jelentesz valamit.Már nincs semmid mert …-az előző mindent vitt….csak a csupasz sebzett lelked és szíved mégis kihasznál és beléd rúg.Gondolom nem vagyok egyedül a társkereső oldalak okozta idegbajjal!? Nem tudom van-e olyan kedves olvasóim között aki ilyen oldalon találta meg élete párját? mert én sajnos csak olyanokba botlom aki nős,lehúz,szexet akar semmi mást.44 éves vagyok,de úgy érzem ha 100 évig élek is nem fogom megérteni miért játszák meg magukat,honnan jön ez a sok hazugság….tanítják valahol vagy már így születnek meg??? Miért van,hogy 3 alkalom után nem keres,és azzal védekezik,hogy….kurvára másként működik és gondolkodik mint mások….ez elfogadható indok arra,hogy bár fent jár a Facebook-on és egy bizonyos oldalon még sem olvassa el amit írok és nem is keres!? Holott 2 napja még minden jó volt szerintem,de ha még sem volt az akkor nem az lenne a tisztességes,hogy megmondja!? Nagyon nehéz elfogadni,hogy már megint melléfogtam és már megint bíztam pedig nem kellett volna,de hogy ne bíztam volna ha valaki azt mondja…-az agyamnak keresek utitársat nem a farkamnak és Te az agyamra hatottál ami kurva ritka! Az is kurva ritka,hogy egy pasi igazat mond és kurva kibaszott szar érzés amikor hülyének néznek ,és kurva kibaszott szar,hogy napokig szenvedsz megint!!!! Elegem van a kurva kibaszott Férfiakból!!!!!
Küzdelemre fel…..kemó 1
2013 szeptember 28. | Szerző: Szeptember18
Megérkeztem a Szent László kórházba,gyengén és fáradtan mégis tele reménnyel,hogy nincs nagy baj.Nagyon szép és új épület,egy ágyas szobákkal amik nem sokkal nagyobbak 10 négyzetméternél és ebben a fürdő is benne van.Kedves,mosolygós nővérke kisér a szobámba,rögtön felajánlja,hogy tegeződjünk aminek én nagyon örültem.Megkezdődik a szokásos kórházi protokoll,papírokat kapok amiket kitölteni,elfogadni,beleegyezni,aláírni kell.Azután jön a kezelő orvosom,szintén kedves,fiatal doktornő….kérdez és én válaszolok.Családról,betegségekről,tünetekről.Vérvétel és ha jól emlékszem még aznap csontvelő levétel,de ebben már nem vagyok biztos.Kezdem magam úgy érezni mint egy csirke akinek elvágták a nyakát és kivérzett.Menstruálok és szinte ömlik belőlem ezért egyre gyengébbnek érzem magam és mintha fulladnék is.Vénát alig találnak,a karjaim tele kék foltokkal mert a korábbi szúrások nyoma is bekékül.Három nap múlva kiderül,hogy mi is ez az egész,de addig is vért és trombocitát kapok,napi 3-szor vérzés csillapítót mert nem akar elállni.Két nap után a doktornő azt mondja…”két eredmény szerint a jobbik fajta leukémia és ha másnap a nővérke 8db pörgős kapszulát hoz akkor nagyon kell örülni mert azt jelenti nem kell transzplantálni!” Másnap délelőtt mégis ő ugrik be közölni a jóhírt és nagyon örülünk mindketten mert ő szorított nekem hisz majdnem egykorúak vagyunk.Megérkezett a 8db piros-sárga pörgettyű is amit 60 napig szedni kell. Tehát a diagnózis Akut Myeloid Leukémia:” Rosszindulatú fehérvérsejt betegség, mely csontvelői elégtelenség tüneteivel kezdődik, következményes vérszegénységgel, vérzékenységgel és fokozott fogékonysággal a fertőző betegségekkel szemben. Heveny és idült alakja különböztethető meg.” A leukémia a gyermekkor leggyakoribb daganattípusa,azonban 9-szer több felnött betegszik meg mint gyermek.Aznap délután megkaptam a magam centrális kanüljét,hogy felszabadítsanak engem is és szegény nővérkéket is attól,hogy vénát találjanak nálam.Nem túl kellemes beavatkozás,de nem rosszabb mint a csontvelő levétel.Még aznap ránéznek röntgennel,hogy minden rendben van-e mert másnap indul a kezelés. 5 napos kezelés,minden másnap egy fél lityi jaffa szinű lötty.Nincs hányás,se hányinger pedig attól félek mert utálok hányni.Viszont van minden más,orr vérzés,nyálkahártya felmaródás,tiszta seb az egész szám mintha megettem volna egy zacskó csipszet.Nesze neked fogyókúra ha esetleg úgy érezted túlsúlyos vagy 🙂 Ahogy “mennek el” a sejtek úgy érzed magad egyre szarabbul lázas vagy és fájnak a csontjaid.Persze mindent megpróbálnak,kapod a fájdalomcsillapítót,antibiotikumot,torokfertőtlenítőt és mindent ami ilyenkor hatásos lehet.Minden reggel vérvétel,mérlegelés,vizit mégsem vagy jobban.Aztán egy nap arra ébredsz nagyon fáj a nyakad a kulcs csontod mögött és ultrahangra visznek amin kiderül trombózisod van.Kiveszik a kanült,a nyakad mint egy bivalyé, a fejed nem tudod fordítani,sírsz és félsz elaludni mert halálfélelmed van.Az állapotod nem javul,kellene a kanül mert nem tudnak gyógyszerezni és Te továbbra is lázas vagy.Jönnek a lányaid sajnálnak és félnek,de nem akarják mutatni, erősnek akarnak látszani,hogy Te is az legyél.Nem sírtok csak miután elbúcsúztok egymástól.Újabb kanül a másik oldalra,hiába félsz ha másképp nem megy.Egyre csak várod,hogy végre haza mehess,de nem lehet mert gyenge vagy és influenza szezon van és még a veséd is lelassul.Napi két liter infúzió és két adag vízhajtó rendbe hozza.Mivel a 3 hétből 6 lett a doktornéni csak kijár Neked egy kis hazalátogatást….hurrá! 3 nap otthon a lányaiddal!! Nagy az öröm és alig várod,hogy végre megölelhesd őket! Egy kis feltöltődés a következő fordulóra!! 🙂
Csak a jók mennek el :(
2013 szeptember 27. | Szerző: Szeptember18
Tegnap történt valami amitől nagyon szomorú lettem.Beléptem a Facebook-ra és látok egy képet amin egy gyönyörű szép menyasszony mosolyog, a kép alatt viszont az utolsó üzenete a barátaihoz,ismerőseihez.A szívem összeszorult és a könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek.Megint elment Valaki aki nagyon erős volt,kitartó és bizakodó…..bizott abban,hogy sikerül a végleges gyógyulás! Átélheti majd az anyaság szépségét és örömét,boldogságban és egészségben.Fiatal feleségként annyi mindenen ment keresztül, sok fájdalmas napon és éjszakán,távol a férjétől egy kórházi szobában,de nem adatott meg neki,hogy gyermeke lehessen,hogy átérezhesse milyen amikor a világra hozza és először a karjába fogja. Röpke 30 év amit élhetett és abból is 3 év küzdelem. Olyan nehéz elfogadni a tényt,hogy hiába akar az ész a végtelenségig küzdeni ha a test feladja.Ki dönti el,hogy kinek kell mennie és ki maradhat még?? Nem ő az első aki azok közül ment el akiket személyesen ismertem a kórházból.Nem az a hely ahol az embernek kedve van a társasági élethez,mégis kialakul közelebbi ismeretség. Nincsenek közös helyiségek ,se tv szoba,csak a folyosó ahol néha összefutunk és pár szót válthatunk.Egymást erősítve és bíztatva,hogy minden rendbejön csak legyél erős és pozitív,aztán csak azon kapod magad,hogy hiába vagy erős ha odafönt úgy döntenek menned kell.Ilyenkor mindig elgondolkodom,hogy vajon nekem mennyi van megírva. Nyugodj békében drága Meli :'(
https://www.youtube.com/watch?v=iekBlXypU4Q
Minden kezdet nehéz…
2013 szeptember 25. | Szerző: Szeptember18
Egészen tegnap estig nem fordult meg a fejemben,hogy nekem blogot kellene vezetnem,de van valaki aki meggyőzött arról érdemes belekezdenem.Így hát itt vagyok és írok mert ez a valaki elhitette velem,hogy értékes ember vagyok a mondanivalóm segíthet másokon. :)Leukémia….sokan azt sem tudják mi az ( én is így voltam ezzel ) egy múló rosszullét, esetleg fertőző betegség vagy attól sokkal több? Számomra ha meghallottam ezt a szót kopasz gyermekeket jelentett akik a reklámokban elgyötört arccal pénzt gyűjtenek egy alapítvány számára mely a gyógyulásukat segíti.Egészen 2012.január 12-ig ezt jelentette,akkor viszont történt valami ami mindent megváltoztatott,a felfogásomat,az élethez való hozzá állásomat vagyis lényegében az életemet.Egy gyomorfájással kezdődött minden még 2011-ben a két ünnep között,háziorvos,labor és a lesujtó eredmény ami eléggé megijesztett.A leletemen alig volt csillagozatlan rész és nem kellett orvostanhallgatónak lennem,hogy ez túl sok jót nem jelenthet.Miután visszamentem a házi orvosomhoz a félelem csak erősödött bennem mikor folyamatosan azt hallottam…”hú ez nagyon rossz és sürgösségivel hematológia” Hazafelé menve azon járt az agyam mi is az a hematológia és mivel is foglalkozhatnak ott…..haza érve első dolgom volt az interneten utána nézni és többek között ott volt a leukémia szó is.Két nagylányom van és amikor megosztottam velük a tudásomat azt mondták ” ne képzeljek be magamnak ilyeneket” Nem tettem,aránylag nyugodtan indultam másnap a hematológiára ahol a főorvosnő megnyugtatott nem kell mindjárt akut leukémiára gondolni mert a gyomornedv elleni gyógyszer is okozhatta a fehérvérsejtszám csökkenését.Másnapra kontroll labor és vár a következő rendelésen.Mentem, tele jóindulattal önmagammal szemben,hogy biztos nem lesz baj csak a gyógyszer okozta a problémát.Viszont az eredményem még alacsonyabb lett és a főorvosnő arra kért maradjak bent szem előtt mert nincs ami védje a szervezetem nehogy össze szedjek valamit.Persze még akkor sem esett szó arról,hogy ez leukémia lenne,de mentem összepakoltam és irány a kórház.Másnap azt kérte,hogy levehesse a csontvelőt ami nem volt túl kellemes,de nagyon profi módon viseltem hisz elég nagy számú jelenlévő volt körülöttem.Tanuló nővérkéknek voltam a gyakorlati alanya persze csak látványban mert vizsga anyag és az oktatójuk kérte,hogy jelen lehessenek.Még aznap délután gyors léptekkel jött a főorvosnő amiből sejtettem rossz hírekkel jön.Így is volt,azt mondta…”szeretné ha elmennék a Szent László kórházba” nos ekkor ért az első igazi sokk,hogy ennek már fele sem tréfa,de ő persze nyugtatott,hogy jó kezekben leszek,tovább kell vizsgálni a csontvelőt és azt ott megtudják csinálni és a megfelelő kezelést is megtudom kapni.2012. február 16-án beköltöztem a Szent Lászlóba úgy közel 7 hónapra. Nem akartam elsőre ilyen sokat írni,de ezt nem lehetett ketté szedni. Köszönöm,hogy benéztél és végig olvastad ezt a hosszú kezdést,bízom benne a folytatás is érdekelni fog. 🙂
Haj,haj,haj……
2013 október 9. | Szerző: Szeptember18
Essen pár szó a kemoterápia áldásos és áldatlan hatásairól 🙂 mert hát ugye akad ez is,az is.Persze nem mondom,hogy nem tekintettem volna el tőlük,de ha már így alakult nézzük a jó oldalát.Pár hónapra le volt a gond mindennemű szőrtelenítési akcióról.Fodrász,gyanta,epilátor,borotva ez mind feledésbe merült…..ja és természetesen a szemöldök szedegetés is.Olyat rajzoltam magamnak abban a két hétben amíg otthon voltam amilyet akartam…..vagy amilyet sikerült 😛 A hajamra mindig kényes voltam és az utolsó szálig mindig jól kellett,hogy álljon bárhová is mentem.Nem tudtam elképzelni,hogy a frufrum ne lógjon a homlokomba.Mégsem viselt meg az elvesztése,nem ragaszkodtam hozzá körömszakadtáig,hogy ha pár szál is,de maradjon meg eredeti hosszában.Már az első kezelés után annyira hullott és olyan rettenetes volt, ahányszor hozzá értem a kezem tele volt hajjal,hogy én akartam megszabadulni tőle.Az egyik ápolót kértem meg,hogy vágja le 1-2 mm-re.Furcsa volt és eleinte csak az éjszakás nővérke látott kendő nélkül,de ahogy teltek a napok,hetek,hónapok lettem egyre felszabadultabb és nyíltabb.Már a folyosóra is kimentem mert megtanultam,hogy ott ennek nincs jelentősége,senki nem fog megszólni érte.Nyáron kimondottan jó is volt és már azon törtem a fejem,hogy fogom majd újra elviselni ha lesz frufrum. 🙂 Már egy ideje van és újra kínlódás is…..érdekes milyen gyorsan felejt az ember! Biztos mindenki másképp éli meg ezeket a dolgokat,eleinte én is parókában gondolkodtam,de amikor lett és felvettem rájöttem nem tudnám elviselni,ezért inkább kendőt tekertem a fejemre.A szemöldökre visszatérve volt mikor olyan jól sikerült,hogy doktornő megkérdezte tetoválva van 😀
Oldal ajánlása emailben
X